A népszerű amerikai beszélgetős műsorok mintájára indították el hosszú évekkel ezelőtt az Esti Showdert. A házigazda Fábry Sándor, a show-nak „otthont adó” tévécsatorna pedig nem meglepő módon az RTL Klub. A kereskedelmi csatornákhoz és műsorokhoz hűen az elsődleges cél nem a tájékoztatás és a hagyományőrzés, inkább a szórakoztatás, haszonszerzés.
De vajon egy olyan műsor esetében, amely a kereskedelmi jelleg jegyeit viseli magán, azaz például elsősorban nem a hagyományőrzésre törekszik, akkor annak már megengedett az értékek megtagadása is?
Talán eddig homályosan fogalmaztam, de hadd mutassak rá mondanivalómra egy példával, ami éppen egy, a múlt heti Esti Showderben folytatott interjú során háborított fel.
Novák Péter, zenész, színész, műsorvezető és önjelölt kultúrguru volt Fábry egyik vendége. Mint megtudhattuk, egy kultúrával foglalkozó mozgalom élén tevékenykedik. Elmondása szerint a mozgalom azért alakult, mert a jelenlegi pártok közül egyik sem foglalkozik eleget a kultúra kérdésével. Ez eddig szép és jó, sőt, abban sem találok semmi kivetnivalót, hogy eszmei vezetőjüknek jelképesen Petőfi Sándort választották meg. A jelmondat azonban már sértette némiképp a nemzeti öntudatomat. Persze lehet, hogy bennem van a hiba, de a „Petőfi for president” vagy még divatosabban „P4P” számomra inkább tűnik ellentmondásnak, mintsem kreatív ötletnek.
Hiszen gondoljuk csak végig. Ez a csoportosulás a magyar kultúrát kívánja istápolni. Jelképük Petőfi Sándor, aki ellentmondást nem tűrően a legnagyobb magyarok egyike. A magyar nyelv pedig – ami ugye Petőfi művészetének is eszköze volt – hatalmas szókinccsel büszkélkedhet. Felteszem hát a kérdést: szükséges nekünk angol szavakkal, angol szlenggel népszerűsítenünk a kultúránkat?
Ezeket gondoltam első felháborodottságomban. Aztán eszembe jutott, hogy manapság valóban nem becsüljük kultúránkat. És kihez szólna máshoz a szlenges mozaikszó, ha nem a fiatalokhoz?
Majd megfogalmazódott bennem egy cinikus beletörődés: ha a fiatalok torkán csak így lehet lenyomni a kultúrát, hát legyen, inkább így, mint sehogy.
Tudom, haladni kell a korral, nem szabad, és felesleges is volna a fejlődés útjába állni. Én valahogy mégis büszke vagyok arra, hogy olyan korban nevelkedtem, amikor Petőfi még egy nagy költő volt nem pedig president-jelölt. Büszke vagyok arra, hogy P4P-től függetlenül tudom szeretni Petőfit.
